A rugalmas szalagok eredete

Az elasztikus szalagok először 1812-ben jelentek meg egy kalapgyárban, úgynevezett rugalmas szalagos kerek sapkák, de valójában rugókból és acélhuzalokból készültek. Az igazi rugalmas szalag Masantosh vegyész és Hancock feltaláló véletlen találmánya volt 1820-ban a gumikoncentráció kinyerésére irányuló kísérlet során. A Masantosh volt az első, aki kihasználta a gumi tulajdonságait, és feltalálta a vízálló szalagot úgy, hogy két réteg szövet közé helyezte. Hancock 1820-ban szerezte meg a rugalmas szalagok kezdeti szabadalmát. Rugalmas szalagjai tulajdonképpen ruhákhoz vagy csizmákhoz használt gumiszalagok voltak, amelyeket ragasztóval rögzítettek.
1876-ban elasztikus szalagokat helyeztek a női fehérneműkre, és egy ugyanabban az évben megjelent szalagos cikkben ez állt: „Párizsban számos újabb találmány látható, amelyek közül az egyik a gumiból készült gumiszalag.”
Az emberek rugalmas szalagokat használnak a vállpántokhoz, kesztyűkhöz és női szűk fűzőkhöz használt spirális rézhuzal helyett. Nagyon alkalmas, és nem karcolja meg a ruhákat, és nem zöldül meg, mint az acélhuzalrugók